Kép forrás: Pinterest
MIR-TUS IRODALMI FOLYÓIRAT
2021. augusztus 1.
VERS - ELSŐ KÖZLÉS
FÁBIÁN FRANCISKA
Szomorúak a szentek napjai
Szomorúak a szentek napjai.
Nem kelti őket Facebook, se messenger
Eldobták már, mind az apróikat
és nem csak perselyekbe.
Várják, hogy meghassa őket az igazság,
és végül elhiszik,
hogy ez tényleg megeshet,
hogy minden sztori egy kerekded
egésznek darabja,
és nem gondolnak a rosszra
ha útjukat lezárták
a felújítás miatt,
mert keresnek jó okot,
hogy ez most miért van.
Belső kalandorok,
szemlélnek unalmat, ha az van,
és nem tudják mivégre
megélve, kiégve
milyen a bűntudat,
de vágytak már elégszer
megizzadt imákban,
teremtő segélyről
csak illőn beszélnek.
Szomorúak a szentek napjai.
Kimaradnak egy csomó szörnyűségből,
miről a tévében napeste regélnek.
és nem erősíti önbizalmukat,
az, hogy aznap sem lettek ők
az öngyilkos merénylők,
és nem vitte el házukat az árvíz,
és nem kell félniük sem,
bár így
minden könnyű és szép
marad nekik.
ZAKAR MÓNIKA
Ébreszt Ő
Zord magomban rideg fenyvesek,
szél süvölt e jeges világon.
Halott-karmok vért kaparnak rám,
s szemem akad fagyott virágon.
Nem adom olcsón. Lelkem rajta!
- ha nincstelen is már ég szakad -
Erőt csiholnak csontjaim... hisz
EGY az Ember - s ha AZ -, az marad.
R. HORVÁTH SÁNDOR
- A m i m á s -
Hamuban sült ez a világ,
itt annyi minden megesik,
sírodból a gyom is kirág
s már ünnepnapnak nevezik.
Nagy urak Ők és mindegyik
okosabb is, ez nem vitás,
ami az érdek, azt teszik,
a népre vonnak rabigát.
De sok itt a komédiás!
És bármi szerep jó nekik,
amint jön a pénztárnyitás,
kinek mi jut csak, azt lesik.
Az, ami több. Az, ami más.
szemük ha ragyog: karikás.
VASKÓ ÁGI
Reményvirág
Nézd a fákat, levél nélkül árvák,
fagyott a lelkük , rideg mint a tél,
nem könnyeznek, ha águkat vágják,
ha sebet ejt a fűrészfog-acél.
Nézd a fákat, fölém magasodnak,
mind-mind magányos, szürke óriás,
félelmükkel némán hadakoznak,
s nincs vádolva az égi glóriás.
Nézd a fákat, zöldülő tavasszal
rügyet fakaszt a megbúvó remény,
áldást hirdet virágzó malaszttal,
s új élet sarjad fájdalmak sebén.
Hidd el, ha véget ér téli álmod,
reményből hajt szíved új virágot!
HORVÁTH-TÓTH ÉVA
Lepkék a viharban
Őrizek egy heget tőled magamban,
mint halott csillagok fényét az idő,
s ahogyan a galaktikus anyagban
apránként emlékké sorvad a jövő,
úgy zsugorodik bennem is régmúlttá
a nyár, mikor törékeny szárnyaimról
letörölted a színeket mogorván,
s elszakítottál rózsám illatától.
Mint szélben tántorgó riadt pillangó,
úgy verdesett szívem is viharunkban,
csak szürke foszlány maradt szárnyaimból,
fényem összetört, tükröm darabokban.
De hoztál új nyarat, tükröt, színeket,
szárnyakat...s együtt varrtuk a szíveket.
MAJOR PETRA
Kintsugi
A/kár/mi
arannyá válhat.
„Szinonimák”
Tudatom általad gazdagszik:
módosul.
2 az 1-ben
A tűnődő elme/reng.
Két krízis
(v)álságos állapot
Az ima
égrehajó hatalom
Abszolútum
Alatta nincs más
felette/sem.
Egy
gondolat a teremtőről:
gondolata terem, tőről.
„Búvárlecke”
A merülés gazdagít,
a süllyedés elvesz.
Összefüggés
szentjánosbogár - este/led/ő
Vívmány
SzalmakalApp:
alkalmazás napszúrás ellen.
ASBÓTH ANNA
Nyárfa
Szellőhintán lebeg a lomb,
szitáján mézes fény csepeg.
Nyárfától árnyas a kis domb,
alatta- felette felleg.
Reggel
Apró kis ezüst kehely
a törékeny félhold.
Felhörpinti a reggel,
s mámorában dalol.
Halastó
Még szunnyad a kis halastó,
békalencse- brokát takarja.
Smaragdos kékkel kavarodó
madárdal a bordűr rajta.
DOBROSI ANDREA
A széles csípőjű asszony
A széles csípőjű asszony
állandóan babakocsit tol,
mellette lófrál egy gyerek,
keksztől duzzad vagy ropitól.
A széles csípőjű asszony
tán már megfőzte a levest,
kávét is csak akkor kortyol,
ha jéghideg, mint téli est.
A széles csípőjű asszony
csípője ring, közben beszél,
valaki mindig rajta csüng,
akár egy lógó falevél.
Ma nem láttam babakocsit,
kicsit ezért én haragszom,
remélem csak kávét iszik
a széles csípőjű asszony.
ANDRÁSSY RÉKA
Hajnali ima
Pára lebeg, hosszú fátyol,
tenyérbe simul a távol.
Hegy gerincén Hold gurulgat,
megeszi a most a múltat.
Madarak keblébe bújik a bánat,
lefogja erős kezed a számat.
Fűszálak nyögik nehézkes léptem,
egyszer már tudtam, de megint nem értem.
Csak nézem a dolgokat, ahogyan vannak,
aki kér - azt mondják - adatik annak.
De hogyan kell kérni Istenem,
se erőm, se hangom nincs nekem.
Csak "térdem van, csak térdem" - mormolom,
nézd, a szívemet meztelenre gombolom...
Nevess ki vagy takarj be, egyremegy,
szeretni oly nehéz és egyszerű mégis, mint az egyszeregy.
ÉLES ANETT
Nekem a minden
Nem jelent semmit a kék ég,
lopott mosolya a napnak,
nélküled a hold sem fényes,
az este is csak egy napszak,
virágok színét nem látom,
fekete-fehér itt minden,
csend sikít hófehér vásznon,
elfogyott, festékem sincsen.
Csillagfény pihen ölünkben,
lágy szellő kibontott ingem,
a számra te csókolsz hajnalt,
sóvárgó lángokat itt lenn.
Nevetek nyári esőben,
és ősszel is szürke fagyban,
veled a mindenség kék ég,
bennünk örökké tavasz van,
mert minden olyannak látszik,
amilyen lelkünk zenéje,
ősszel sem siratunk semmit,
épp csak a nyárnak lesz vége.
OROSZ MARGIT
Ima
Uram!
A szeretet hiánya
Életünket beárnyékolja.
Napod lehangoltságot hordoz,
Bizonytalanság gyötri szívünk.
Óvd, védd meg tőlünk saját Földünk!
Szomorú-viola hajnalon
Mindennap hozzád fohászkodom.
Haragtól kérgesedik szívünk,
Egzisztenciánk hálójában,
Mint lépre csalt halak vergődünk
Félelmünkben kiáltunk hozzád,
Mondanánk most már egy hozsannát,
Ha nem lenne oly sebes a szánk,
Ha lábunk nem lenne erőtlen,
Sorsunk eltaposott történelem.
Mohón a szeretetre vágyunk,
Pénz hatalma erősebb nálunk.
Egy nyelven beszélünk egymással?
Uram!
A jövőnket mutasd meg!
Uram!
Küszködő népedet ne vesd meg,
Hanem, szabadíts meg…!
MOLNÁR GÁL IRÉN
Pillangószárny
Szép,bús pillangó
repültem át,
csak árny voltam
magányos napodon,
ha hívtalak is
csendes, kedves órán,
intettél csak s másnak
gyújtottál lángot
éjjeden...
Elégtek a piros percek,
hammujuk árny szívemen,
száll, száll magányos órán
pillangószárny; homlokomon
pihen.
GYENGE ILDIKÓ
Hallgass velem
Évtizedek nyoma
lelkünknek batyuja,
mint az égen a csillagok
időtérképünkön a sokaság ragyog.
Mind kérdőjel követi,
megtenni, vagy nem tenni,
néha hangosabbat kiáltanak
dolgok amik kimaradtak.
A szavak és tettek,
mind esőként testünkről
leperegtek
egy valamit tudok már csak adni -
veled nagyon hallgatni.
Kezünk, arcunk, csupa folt
ne kérdezzük egymást arról, mi volt,
lélegezzük, míg lehet, együtt a jelent,
nem kérek semmit, csak hallgass-velem.
TÓTH ANDREA ~ REA
Pille
átléptem határaimat
rongyos térképem
összehajthatom
holtágak tengerek
égszinkék cseppjeit
földmeleg
szemekbe kortyolom
nyugodt a mély szinte
dajkál a távolban
vitorlát bont a szél
messzi öbölben
csónakom ring már
a remény kristályos
ékkövén
láthatatlan mégis
tapintható
a csend
befelé szövi szálait
erek idegek
megfesztült rostán
kinyújtja megfáradt
izmait
elernyedek már
nem formál gőg
csak a mindenséggel
méretem magam
alkut sem kötök
akárkivel
hisz tudom hogy
annak nagy ára van
csak leheveredem
hűs diófám törékeny
lombú árnyain
hagyom hogy
teljes tüdőböl
belélegezzenek
vágyaim
s ahogy az alvó
fűszálak zsenge teste
meghajol a súly alatt
könnyűvé válnak
perceim komor
árnyékom
füstje elszalad
és én kirajzolódom
tévedéseimből
a vajúdó felhők alatt
MAGLAI BARNABÁS
Sebre tett kézzel
Hagyjatok magamra
Kik eddig is hagytatok
Nyáron a forró sárban
Szilánkos vízben télen
Sebre tett kézzel itt vagyok
KISS-TELEKI RITA
konklúzió
ahogy már korábban elmondtam,
szép lassan összehordja magát az igazság,
már úgy értem, hogy néha hagyni kell csalni
a világot, hogy egyszer megmutassák,
tanulság nélkül is lehet tanulni,
mondjuk ez alig okoz nehézséget,
figyelni inkább fárasztó,
mint némán tovább lépned,
amúgy semmit sem szabadna túlkomplikálni,
a csend mögött néha csak csend van,
még anyámnak sem volt szava erre,
meg a tükör, ha azt úgy nézi valaki,
hogy nem is látszik benne
KAPOCSI ANNAMÁRIA
Pettyek rozsdás szélein, vérvirágok hamvain
Kellenének a szavak, gyümölcs nélkül hol a fa,
korhadó törzs megtörik, míg az idő jól lakik,
ezer-szín-szép ég alatt, puha a föld, elmarad
az ami hajt, csupa köd, ködasszonynak öltözött.
Álmot lapoz gyönge kéz, a múltakba belenéz,
összekever rémeket, évképeket törve meg,
lám mi számít, nincs is itt, észrevétlen gágogó,
átformáló semmissé, valót tépő, szerte-szét.
Rongyot szövünk napra, nap, csodaszép ív, foltdarab,
pettyek rozsdás szélein, vérvirágok hamvain,
fűszál zizeg, hó remeg, könnycseppgyöngyből lesz a fény,
távolról ha mégis nézed, gyönyörű, szép, ingremény.
Szószövet vagy életszöszök, gödrök mélye eltemet,
meglehet, hogy időnként már, ott sem vagy, hogy észrevedd.
Lámpa billeg, feloldozlak: pihenj, ne tudj, szemet csukj.
gyümölcs koldul fa lesz egyszer, lehet vagy nem, nem tudod.
TAMÁS ANDREA
Origami gondolatok
Összegyűrt gondolatok, selejtes origamik,
talán újra megpróbálom a papírhajót,
ha sikerül, nem teszem vízre,
hisz eláznak a mondatok,
inkább újrakezdem, most sikerrel járok,
meghajtogatok egy repülőt...
és a sótartót nem töltöm meg sóval,
majd jósolok vele egy szebb jövőt...
TÓTH ANDREA ÉVA
Vagyok
Lemondó vagyok,
néma, hallgatag…
Halvány mosoly,
csak az vagyok
arcomon.
Túlhajszolt vagyok,
fáradt, képtelen…
Gyászos könnycsepp,
csak az vagyok
arcomon.
Vagyok édes, keserű, finom illatos,
Puha párna ha kell, lélekre omlós,
de vagyok szilárd, mint a jég és szikla…
Ha kell az vagyok, ami meg van írva.
Mi volnék, lehetnék talán?
Nem vagyok én semmi talány.
Nem vagyok én, semmi vagyok…
Hosszú, poros úton
a magány, az vagyok.
OROSZVÁRI KATALIN
Én és Te
Az én csendemben a Te hallgatásod.
A Te hangodért az én kiáltásom.
Az én képeim a Te hiúságod.
A Te italod az én szomjúságom.
Az én gátlásaim a Te aggályod.
A Te szándékod az én kívánságom.
Az én lelkemben a Te gazdagságod.
A Te testeddel az én boldogságom.
Az én mélységem a Te magasságod.
A Te félelmed az én bizonyságom.
Az én rabságom a Te szabadságod.
A Te ölelésed az én ábrándom.
Az én helyzetem a Te kifogásod.
A Te hited az én megbocsájtásom.
Az én emlékeim a Te hiányod.
A Te életed ez, s az én halálom.
TOTH ENIKŐ
Az Idő nem vár
Nincs idő megállni
kopogtat az élet,
néhány sárgult fotó
őrzi az emléket,
nyomornak is már
szűkösség ül hátán,
tévelygő emberek
örülnek más kárán.
Füstös reggelek
verik az ablakot,
eső verte magány
döngeti az ajtót.
Megfárad az ember
öregszik az ég is,
de a felhők közül
ragyog a Nap mégis.
Készítsd a bőröndöt
vágj neki az útnak
csöppnyi helyet se hagyj
batyudban a búnak.
Kapcsold le a villanyt,
zárd el a vízcsapot,
hagyd ott a tegnapnak
minden bút, bánatot.
Rövid az időd, siess
szedd szaporán a lábad
az arany és a vagyon
csak kifosztja a mádat.
Ravasz ez az élet
megvámol a végén
süllyesztőben végzi
minden földi érték.
Csupán a szeretet
és mit szíved hordoz
ad majd a lelkednek
bőséges kamatot.
Igyekezz hát élni
hisz ráadás nincsen,
az Idő nem vár, s mi fontos
ott van ingyen.
KONDRA KATALIN
Nihil
Éget a déli nap
nem mozog a lég
élesen fénylik az ég
sóhajt a főtér egymagában
üres a lőtér
hajdanában fegyver durrant
ma semmi nincsen
haláli csendbe'
süllyed az éjszaka
nem mozog a lég
élesen fénylik az ég
sóhajt a párna egymagába
üres az ágy is
hajdanában álmokat őrzött
de ma nincsen kedve
osztozni a nincsen;
hiányon
volt ölelésen…
LOVAS ZSUZSANNA LUX
Barátaimnak...
Virágba hajtottad ma bánatos fejed,
Meleg ölembe bújtattad az arcodat,
A lemenő nap fénye mosdatja szemed,
Az alkony hűvőse oly lágyan simogat.
Nagykőrös főterén sétálgatsz ma velem,
Barátként - gondolatod lelkemen pihen.
Lassan e csodás nap emlékké lesz - kedves,
Álmodozva éltük meg a víg perceket.
NOVELLA - ELSŐ KÖZLÉS
SZILÁGYI FERENC HUBART
Ahogy más fütyül
„Vazze” Józsi – tisztességes polgári nevén Szíjártó József végre munkához jutott. No nem nyugdíjas álláshoz, csak amolyan ideiglenes lehetőséghez, ami néhány hónapig segíthet anyagi gondjain, és talán jó ugródeszka lesz egy majdani biztos munkahelyhez. Most az a legfontosabb, hogy gyökeret verjen a városban, aztán a többit majd meglátja.
Fütyörészve indult a városszéli szeméttelepre, ahol segédőrként alkalmazták. „Főnöke”, Sípos úr, aki nevét futballbírói múltjának köszönhette, minden hájjal megkent öreg róka volt, aki egykori dicsősége folytán jutott a „magas álláshoz” – fából eszkábált őrtoronyban folytatta társadalmilag hasznos tevékenységét. Józsi emlékezett egy hajdani mérkőzésre, ahol Sípos úr kedvenc csapata ellen fújt. A közönség sokáig bundát emlegetett, de aztán a kedélyek lassan lecsillapodtak. No és hol van már a tavalyi hó!
Az őrtorony doyenjének mostani munkaköri kötelessége abban merült ki, hogy ellenőrizze, veszélyesnek minősített vegyi hulladék, ipari termék, kiselejtezett gumiabroncs, vagy használt autóakkumulátor ne kerülhessen a szeméttelepre. A közeli festékgyár kamionsofőrjei néha mégis oda hordták bádogtartályaikat, melyből elviselhetetlen bűze áradt a festékipar melléktermékeinek. Némi csúszópénz ellenében Sípos úr szemet hunyt, és hagyta, hogy a bádoghordók tartalmát szemtanúk hiányában az előre kiásott mély gödrökbe ürítsék, hogy aztán némi szeméttel és földdel temessék el a kihágás nyomait. Így a sofőr is jól járt, mert megspórolhatta a többtíz kilométeres menetutat, a gázolajat pedig a környékbeli parasztoknak adta el fél áron. Látszólag mindenkinek volt haszna az ügyön, a környéken viszont többé a fű sem nőtt. Ez újabb előnyt jelentett Sípos úr számára, ugyanis, feladatkörébe tartozott a szeméttelep környékének gyommentesítése is.
Most azonban, hogy az előírások szigorításával maga mellé segítséget kapott, úgy vélte, veszélybe kertült a kiegészítő jövedelemforrás. No de Sípos urat nem olyan fából faragták, mint akin a törvényes előírások a legcsekélyebb mértékben is kifoghassanak! Amikor az ismert hulladékszállító jármű feltűnt a láthatáron, Vazze Józsit beküldte kerékpárral a városba cigarettáért, vagy italért, hogy ne legyen láb alatt, amíg a titkos hadművelet nyomait el nem tűntetik. Józsi pedig ment készségesen, már csak azért is, mert a parancs, az parancs!
Hamar beleszokott a munkarendbe, de addig is, míg első bérét kézhez vehette, laknia kellett valahol, az albérlet pedig pénzbe kerül! Mivel semmilyen tartalékkal nem rendelkezett, úgy gondolta, főnökétől kér kölcsön annyi pénzt, amennyivel lakásának első havi bérletét kiegyenlítheti, és önmagát szerényen fenntarthatja. Sípos úr egyetlen szóra átadta az összeget, biztosítva kollégáját, hogy semmiféle kamatot nem számít fel érte, örül, ha segíthet.
A dolgok a rendes kerékvágásban haladtak tovább. Fél év múlva azonban Józsi öreg házigazdája feldobta a talpát, az örökös pedig áruba bocsátotta a kicsi, düledező városszéli ingatlant. A fiú attól tartott, hogy ha elkél a ház, őt bizonyára az utcára teszik télvíz idején, és akkor új szállás után nézhet! Lakást bérbe venni azonban inkább csak nyáron lehet, amikor a diákság vakáción van, a télire beköltöző munkások pedig kerékpárral haza járnak a közeli falvakba.
– Vazze! – kiáltott fel Józsi – tudom már a megoldást! Én fogom megvásárolni a házat! Igaz, pénzem nincs, de bizonyára van Sípos úrnak, aki egyszer már szívélyesen kiszolgált egy kölcsönnel. A nagyobb összeget aztán rendszeresen törleszti majd havi részletekben, amíg egy fillérig visszafizeti. Legfeljebb némi kamatot is ad, olyan sokat nem számíthat fel az öreg!
Olyan jókedve támadt ettől az ötlettől, hogy egyszeriben szépnek találta a világot. Másnap elmesélte tervét Sípos úrnak, aki úgy vélte, végleg karmaiba keríti beosztottját a kölcsönnel. Nem kell ezután dolgoznia, a fiú majd mindent megcsinál helyette a kamat fejében. A titkába is bizton beavathatja, hiszen nem áll fenn semmiféle árulás veszélye. Józsi a kölcsön terhe alatt majd szépen befogja a pofáját, és úgy ugrál majd, ahogy ő fütyül.
Kezet csaptak az egyezségre. Sípos úr átadta a pénzt, és aláíratott egy előre lepecsételt okmányt arról, hogy nemfizetés esetén ő rendelkezik a ház tulajdonjogával. Vazze Józsinak ez a megszorítás nem okozott gondot, szemrebbenés nélkül szignálta az orra elé tartott papirost, a továbbiakban pedig hűségesen látta el a ráháruló plusz feladatokat. Tartozását rendszeresen törlesztette. A főnök minden nap részeg volt, mert megengedhette magának, hogy már a délelőtti órákban „betintázzon”, utána pedig másnap reggelig húzhassa a lóbőrt.
Májusban aztán váratlanul behívatták őket a központi irodába, ahol kurtán közölték, hogy mindketten ki vannak rúgva. A környéken lakóknak feltűnt ugyanis a rendszeresen megjelenő festékgyári kocsi elviselhetetlen bűzt árasztó bádoghordóival. Feljelentést tettek a városi környezetvédelmi hatóságnál, a gyanú pedig beigazolódott. Sípos úr kollégáját árulással vádolta, és kijelentette, hogy ha két héten belül nem fizeti vissza a kölcsönadott pénzt az utolsó fillérig, akkor elárverezteti a házát. Mindketten jövedelem nélkül maradtak, de Sípos úrnak volt tartalékja.
Vazze Józsi, egy heti töprengés után úgy döntött, hogy bankkölcsönt vesz fel a házára, tartozását visszafizetendő. Ezáltal időt nyer, és majdcsak talál valahol egy állást, hogy a jövedelméből a banki részleteket törleszthesse. A hitelfelvétel megtörtént, a felvett pénz egy részét azonban azonnal be kellett fizetnie az induló részletbe. Amikor aztán egy nyugodt percében leült számolni, rádöbbent, hogy több mint kétszeresét kell majd visszaadnia a felvett summának. Új munkahelyet viszont sehol sem talált. Zálogházba adta szülei karikagyűrűjét, aprópénzért szabadult meg attól a néhány használható bútordarabtól, és ruhaneműtől, ami még a birtokában volt, csak hogy fenn tudja magát tartani addig, míg újra jövedelemhez jut. Amikor fizetésképtelenné vált, a bank elárverezte a házát, ő pedig a közeli erdőben keresett menedéket azokkal a mosdatlan hajléktalanokkal, akiket ez idáig messzire elkerült és mélyen megvetett.
A tél beálltával Vazze Józsi először kórházba, majd szükségszállóba került. Nyaranta az aluljárókban lehet látni, amint kiüresedett tekintettel maga elé réved, és egy hajdani futballbírót szid, aki nem adta meg kedvenc csapatának a bajnoki feljutáshoz szükséges, amúgy teljesen jogos tizenegyest.
BRAUN KRISZTINA
Moszkva-Budapest járat
Először repül? Kérdezem oroszul a fiatal nőt, aki elfehéredett ujjakkal kapaszkodik az ülésébe. Egy pillantást vet rám, majd lehunyja szemét, úgy válaszol, szintén oroszul.
Nem, ez már a sokadik utam, de egyszerűen nem tudom megszokni. Ez van. Mondja szinte magának, mintha már ezt ezerszer elmondta volna. Magyarul folytatom.
Oh hát akkor csak az izgalom. Vannak erre kitűnő gyógyszerek.
Meglepődve néz fel, elfeledve, hogy épp gyorsulunk, s néhány másodperc múlva elhagyjuk a szilárd talajt.
- Maga magyar? Észre sem vettem, olyan remekül beszél oroszul.
- Ön is jól beszél - udvariaskodom.
- De mégis észrevette, hogy nem ez az anyanyelvem - Mosolyodik el, s két apró gödröcske jelenik meg az arcán. Mintha a borús felhők közül kisütne a nap ettől a gödröcskés mosolytól.
- Üzleti út? - Mondom, csak úgy semlegesen kérdezősködve.
- Az ég újra beborul a csinos arcon. Lehunyja a szemét, enyhén megrázza fejét.
- Bocsásson meg, nem akartam felzaklatni, csak látom, nagyon ideges, és a magam tapasztalatából tudom, hogy ilyenkor jó elterelni a figyelmet. Mi mással lehetne, mint a beszélgetéssel.
- Köszönöm, igazán figyelmes - küld egy gyors mosoly felém. - Őszintén szólva igaza van, nekem is ez a tapasztalatom, mégsem tudom megszokni ezt az állapotot . A fiamhoz megyek látogatóba - fűzi még hozzá.
- Oh. Biztos örülni fog magának.
- A nő kinéz az ablakon a szürkeségbe. Épp a felhőket törjük át, hogy aztán megpillanthassuk a napot, mielőtt az lemegy.
- Azt se tudja majd, hogy ott vagyok, sajnos.
- Tizenhárom éves kora óta éber kómában van.
- Sajnálom - magamban elismerően füttyentek.
- Az apjával voltak síelni az alpokban, ott szenvedett balesetet. Megvonja a vállát. Akkor egy évig nem tudtuk, mi lesz vele. Kómában volt. Bejártunk hozzá minden nap. Aztán egy tavaszi napon hirtelen felébredt mindenféle előzmény nélkül. Épp dolgoztam és a férjem hívott fel a nagyszerű hírrel. A kórházba rohantam, de mire megérkeztem újra kómába esett. De ez már nem olyan mélykómás állapot, épp csak semmi kapcsolata nincs a külvilággal.
- És azóta... - folytatom helyette mert elakad, s néhány percre elhallgat.
- Akkor meg reménykedtünk aztán szép lassan feladtunk minden reményt.
- Megértem.
- Rám néz. Dehogyis érti. Hogy is érthetné - fordul el tőlem - Bocsásson meg - folytatja. Megpróbál mosolyogni.
- A légiutaskísérő áll meg mellettünk.
- Hozhatok valamit?
Szomszédom csak a fejét rázza.
- Egy whiskyt kérek sok jéggel - nézek fel a csinos barnára.
- Oh persze, Mr A. a szokásosat csillan fel a lány szemében a felismerés szikrája. Kacsint szinte alig észrevehetően. Felismerem őt, kissé feszengek magamban, mert még emlékszem a legutóbbi Moszkva- Budapest utamra, valamint az azt követő éjszakára egy budapesti szállodában.
- Nekem is ugyanazt. Szól a nő a stewardess után, az kissé hűvösen biccentve nyugtázza a rendelést.
- Sokat jár erre. Nem kérdezi, megállapítja.
- Meglehetősen - Zárjuk rövidre a témát.
- Szóval elvált? - Terelem vissza a szót a régi medrébe.
Ő meglepetten néz rám.
- Nem mondtam ilyesmit .
Végül is, úgy gondolja, egy vadidegen vagyok akivel talán soha többé nem fog találkozni. Jobb, mint egy lélekturkász, valamint teljesen ingyenes. Könnyedén megvonja a vállát.
- Igen. De nem volt könnyű. Teljesen a nulláról kellett kezdenem. Aztán jött ez az álláslehetőség, így elköltöztem Moszkvába.
- Ezt nem csodálom. A tehetséges emberek bárhol újra tudják kezdeni.
- Honnan veszi, hogy tehetséges vagyok?
- Gondolom festő vagy valami ehhez hasonló.
- A nő most felém fordul, az arcom fürkészi megdöbbenve.
- Honnan...
- Ugyan - mosolygok titokzatosan miközben a két whiskys poharat kiveszem az utaskísérő kezéből, az egyiket felé nyújtom. Nem veszi el.
- Honnan ismer?
- Nem ismerem - kortyolok az italba.
- Kicsit túl van vizezve - jegyzem meg.
- Majd ránézek a keze felé nyúlok, a kézfejére mutatok.
- Az ujjai végén meg ott a lesikálhatatlan festék . Nem túl feltűnő, de én észreveszem mert jó szemem van.
Végre elveszi az italt, a kezeit vizsgálja.
Felnevetek.
- Jó, bevallom láttam már a képeit egy aukción, a fotója is mellettük szerepelt.
A nő hátradől, elneveti magát fellélegezve, hogy semmi misztikum nincs a dologban,
- Nincs is a körmöm alatt festék
- Nincs, de olyan jó ötletnek tűnt ezt mondani.
- Megijesztett.
- Miért?
- Azt hittem... nem folytatja csak elsápad. Nagyot kortyol az italba.
- Tetszettek a képei, igazán. Bocsásson meg, hogy nem azzal kezdtem a beszelgetést, hogy felismertem.
- Igen. Valószínű, hogy szóba se álltam volna magával.
Megkönnyebbülten felnevet.
- Egyébként maga mivel foglalkozik? - Veti oda hanyagul a kérdést, de látom a nyakán megfeszülnek az erek.
- Oh semmi különös, háztartási gépekkel ügynökölök..
- Oh - Lazulnak el a vonásai. Csalódottnak látszik.
- Miért, minek nézett?
- Nem is tudom - Pirul el és zavartan felnevet.
- Valami diplomatának.
Hazudik. látszik, ahogy beletörli izzadt kezét a nadrágjába, újra az italba kortyol. Pedig az elején egész jól ment neki.
- Mi másnak? - mosolygok rá.
Sokáig hallgatunk, vegül megszólal.
- Melyik aukciót látta?
Érzem a hangján, ez ellenőrző kérdés, bár nem tudom, milyen következtetést von le majd a válaszom alapján.
- Az Allee központ megnyitóján voltam, pont abban az épületben volt az ön kiállítása is. Mivel érdekel az ilyesmi, kifelé menet megnéztem. Ha jól emlékszem januárban volt.
- Az már több, mint egy éve volt - válaszol mereven.
- Jó az arcmemóriám, és a szép hölgyeket nehezen felejtem el - emelem meg a poharam felé.
- Felnevet .
Oda intem a stewardesst.
Művészekről, festészetről,l a piacról beszélgetünk az elkövetkezendő néhány órában. Leszállás után rám néz.
- Remélem még találkozunk. - nyújtja felém a kezét.
Úgy érzem megkönnyebbülten hagy magamra.
Nem is sejted, milyen hamar. Suttogom távozó alakja után. Kezdő meg a szakmában, mosolygok. Sokat kell tanulnia, hogyan kell hazudni. De kezdetnek nem rossz. Este megírom az ügynöki jelentést az új munkatársunkról. A főnök meg lesz elégedve, mert igazán bízott benne, hogy a lány átmegy a vizsgán, bár igazán rezgett a léc.
BARÁTH ZOLTÁN
Lezárás
- Tegyünk pontot a végére. Épp ideje! Mióta is húzódik ez az egész? Hetek, sőt! Hónapok teltek el! Lassan egy egész év telt el és még mindig itt tartunk, Uraim! A kezdeti fázist le kell zárni és tovább lépni a Terv elindításához! Könyörgöm, Dr. Bruckwell! Ne jöjjön nekem a kockázati tényezős dumával! Amikor beindítottuk a Projektet, ez már bele volt számolva! Persze, hogy rengeteg áldozat lesz! A Nagyobb Jó érdekében feláldozható tömegek sajnálatos részei a dolognak, de emiatt ne legyenek erkölcsi aggályai! Érdekes, a tervezési szakaszban még nem voltak! Csak felmarkolta a tisztességes fizetését és csendben volt egész idáig! Miért pont most szólalt meg a „lelkiismerete”? Másoknak nincs ellenvetésük? Collins? Gates? Dr. Chen? Helyes! Akkor ezzel le is zártuk ezt a kis ülést és az első szakaszt is!
A Tárgyaló kiürült, ahogy sietett mindenki a dolgára. Az öltönyt viselő férfi maradt csak ott egyedül, aki levezette a megbeszélést. Magas, izmos férfi volt. Grafitszürke, halszálka mintás öltönye ráfeszült izmos alakjára, ahogy ült ott és egy pohárból megszokott, délutáni whiskyjét kortyolgatta. Halk kopogás hallatszott. A férfi fejét fel sem emelve szólt ki. Tudta, hogy ki jött, hiszen ő hívatta be.
- Jöjjön, Morris! Lenne itt magának egy testhez álló feladat! Ez a Bruckwell, úgy tűnik, szabotálja az előrehaladást. Eddig elnéztem neki, mert amin dolgozott, az fontos volt. A továbbiakban azonban úgy vélem, már nincs rá szükség. Tűnjön balesetnek Magára bízom, maga a profi ebben. Csak intézze mielébb! Lehetőleg, még a héten.
Újságlapot rebbentett odébb a szél a majdnem teljesen üres utcán. Nyögve csoszogó alak kapott utána. Nem, mintha el tudta volna olvasni, Csak a mozgás keltette fel a ”figyelmét”. A járvány második szakaszának eleje lecsengett. A néhány maradék túlélő már elhagyta a várost. Az újság a csoszogó alak fényképét tartalmazta és egy kis nekrológot a halálos balesetet szenvedett tudósról, akit otthonában ért el végzete. Dr Richard Bruckwell leesett a tetőről, miközben a szél által megbontott cserepeket próbálta a helyükre igazítani. Idegenkezűség kizárva. Nyomozás lezárva. Akadt fontosabb dolga is a Hatóságoknak azokban a napokban. Egyre több szirénázó mentőautó szállított egyre több fertőzött alanyt a helyi kórházakba És még csak azután jöttek a sikoltozások, lövések, robbanások, ahogy a vírus átfordította a frissen elhunytakat valamiféle élő, húszabáló lénnyé.
HAIKU - ELSŐ KÖZLÉS
APEVA - ELSŐ KÖZLÉS
GYEBROVSZKI ILONA
Tánc
buja
ritmusa
vérpezsdítő,
Varázskeringő.
*
Bújj
másnak
bőrébe,
átérzésnek,
ismeretébe!
*
Bükk
lehet
otthona.
Vigyázz, mérget
rejt a galóca!
*
Kis
csikó
csenevész,
oly tettrekész;
szeretnivaló.
*
Kell
tabló
mirólunk,
amiképpen
összefonódunk.
TUBOLY ERZSÉBET
Csend.
Fülledt
nyáreste.
Szél sem rebben,
hallgatag tücskök.
*
Lágy
fényű
nyári hold
sejtelmessé
festi a tájat.
*
Langy
nyári
éjszakán
ölelj engem
csillagok alatt.
*
Kert
kopár,
kiégett.
Mohón issza
hajnal harmatját.
*
Kék
égen
felhőcske.
Szőlőkacsok
vágyón nyújtóznak.
BUDAY ANIKÓ
Szép
a nyár,
élmények
és érzelmek
aranyozzák be.
*
Az
emlék
menedék,
hová ha kell,
úgy visszanyúlhatsz.
*
Az
örök
szerelem
elhamvad, mély
szeretet váltja.
*
Sors
huncut,
gyakran űz
furcsa tréfát
érzelmeinkkel.
*
Az
égi
és földi
életünkben,
hitünk ad erőt.
Szerkesztette: R. Horváth Sándor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése